Széchenyi 2020

Eredmények és
távlati célok

Fejlődni, emberi erőforrással

Pogátsa Zoltán közgazdásszal az elmúlt pénzügyi ciklus tanulságairól, a gazdaságszerkezet hézagairól és a jövőbeni lehetőségekről beszélgettünk.

Az elmúlt EU-s költségvetési ciklus egyik fontos kihívása volt a 2004-ben újonnan csatlakozott 10 állam integrációja és felzárkóztatása. Hol tartunk most ebben a folyamatban?

Ha GDP-ben mérjük a fejlettséget, akkor lehet felzárkózásról beszélni az egész régióban. Viszont ha ugyanezt a hétköznapi emberek szemszögéből nézzük – van-e több álláslehetőség, a bérek felzárkózóban vannak-e – akkor sajnos nemleges a válasz. Azt tapasztalhatjuk, hogy a foglalkoztatás tekintetében az egész régió képtelen felzárkózni Nyugat- Európához. A skandináv jóléti államokban akár a 80 százalékot is eléri a foglalkoztatási ráta, ehhez képest a kelet- európai térség jócskán le van maradva, akár 20 százalékkal is. A keleti és észak- nyugati bérek közötti különbség pedig nem hogy felzárkózna, hanem kifejezetten nő.

Pogátsa Zoltán

Ön szerint mi az oka ennek?

Két oka is van. Az egyik, hogy az északnyugat-európai és a kelet-európai átlagtermelékenységek különbsége is nő, pedig ez határozza meg leginkább a bérek felzárkózását. Az a gazdaságszerkezet pedig, ahol alacsony hozzáadott értékkel, képzetlen munkaerővel próbálunk versenyezni, az ezt eredményezi. Magunkra húzzuk az alacsony hozzáadott értékű termelési fázisokat, ettől alacsony lesz az átlagtermelékenységünk, ettől pedig alacsonyak maradnak Északnyugat-Európához képest a béreink. Egészen más gazdaságfilozófiára lenne szüksége az egész régiónak, sokkal nagyobb befektetések kellenének az oktatásban, a humántőke képzésében ahhoz, hogy Kelet-Európa fel tudjon zárkózni.

Mit tart Magyarország legnagyobb eredményének a csatlakozás óta?

Jó kérdés. Talán azt, hogy el tudjuk költeni ezeket az uniós transzfereket, de most még többnyire olyan létesítményeket hozunk létre, melyeknek hosszabb távon hatalmas működtetési költségük van. Tehát az, hogy önmagában el tudjuk költeni magas arányban a pénzeket, bár rövid távon megpörgeti a gazdaságot, hosszabb távon akár rengeteg pénzt el is vihet. Amíg olyan dolgokba visszük bele a pénzt, amik nem termelő beruházások, hanem működtetési költségük van, addig nem lesz fejlődés. Ha a humántőke képzésébe nem tettünk elegendő pénzt, az látszik az adatokon. Magyarország csupán a GDP-je 4 százalékát használja az oktatási rendszere finanszírozására, míg mondjuk Dánia dupla ekkora GDP-nek dupla ekkora arányát, 8 százalékát. Egy működésében alulfinanszírozott oktatási rendszer képtelen az uniós fejlesztési forrásokat értelmesen felhasználni, azokat többségében pótlólagos működés finanszírozásra költi.

Milyen mértékben járultak hozzá az elmúlt évek hazai fejlesztéseihez az uniós támogatások?

A gazdasági növekedés újbóli beindulása legnagyobb mértékben a nagy arányban beáramló uniós transzfereknek köszönhető. A bérek alakulása azonban főként azon múlik, hogy mekkora a termelékenység, a termelékenység növekedése viszont nagyon nagy részben a humántőke-képződéstől függ. Az, hogy mindkettő növekedése nagyon lassú, jelzi, hogy ezeket a pénzeket nem arra használtuk fel, amire kellett volna. Például, ha én építek egy létesítményt, amit hosszú távon fenn kell tartanom, de ez nem termelő jellegű beruházás, hanem mondjuk szórakozásra van, az azt jelenti, hogy viszi a pénzt, költenem kell rá ahelyett, hogy értéket termelne. Ha ugyanezt a pénzt berakom képzésbe, felnőtt emberek átképzésébe, az oktatás modernizációjára, az meglátszik az egy főre jutó termelékenységen és az eredményeken is. A béreket is alapvetően az határozza meg, hogy milyen a termelékenysége egy országnak. Ha megnézzük a magyar termelékenységet, az ugyanúgy távolodóban van a nyugat-európaitól, mint a többi régióbeli ország esetében.

Mik az EU előtt álló legnagyobb kihívások a 2014–2020 közötti pénzügyi ciklusban?

Az EU már leprogramozta a ciklust, a cél továbbra is a világ legversenyképesebb, tudásalapú nagyrégiójának kialakítása. A Lisszaboni / EU 2020-as cél az, hogy egy magas hozzáadott értékkel bíró, tudásalapon épülő társadalom jöjjön létre a közösségben. Hogy ezt a tagállamok mennyire tudják majd végrehajtani, az mindazon dolgok függvénye, melyekről eddig beszéltünk, vagyis, hogy a támogatásokat ki mennyire tudja valóban hasznosan elkölteni.

Az EU milyen konkrét célokat tűzött ki Magyarország számára?

Mint mindenki más számára, a célkitűzés nekünk is a magas hozzáadott értékkel bíró, humántőke- és tudásalapú versenyképesség megvalósítása. Ez egy közös európai cél, van aki csinálja, van aki nem csinálja. Mi nem csináljuk.

Magyarország ráadásul még több pénzzel gazdálkodhat a következő 7 évben az EU jóvoltából. Ez azért jó hír, nem?

Ha jó helyre kerülnének a források, az valóban sokat segítene. Ennek elsődleges terepe a képzés és átképzés, az oktatási rendszer modernizálása, a munkaügyi rendszerek hatékonyságának növelése. Ha például követnénk az észak-európai példát, Svédország, Dánia, Németország vagy Ausztria példáját, amely államok a legsikeresebbek a foglalkoztatás és a bérek tekintetében, az mindenképpen pozitív változásokat idézne elő. Ha átvennénk azokat a módszereket, amelyeket például a humántőke-fejlesztés területén alkalmaznak, mi is messzebb jutnánk ezeken a területeken.

További interjúk


László Csaba

Sikeresen zártuk az első ciklust

Az első uniós pénzügyi ciklus forrásainak 100%-os lehívásával Magyarország az egyik legjobb pozícióban zárta a 2007–2013-as időszakot. A most lezáruló időszak eredményeiről, valamint a 2014-től 2020-ig tartó következő ciklus kihívásairól és a prioritásokról beszélgettünk László Csabával, a KPMG szenior partnerével, a tanácsadási üzletág vezetőjével.

Tovább az interjúhoz »

Lázár János

Magyarország fejlődése a cél

Minden korábbi elképzelést felülmúló eredménnyel zárja hazánk a 2007–2013-as EU-s pénzügyi ciklust, ugyanakkor sikerült Brüsszelben elérnünk, hogy a következő fejlesztési periódus a gazdaságélénkítés jegyében telhessen. Az elmúlt évek tapasztalatairól és az előttünk álló kihívásokról Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszterrel beszélgettünk.

Tovább az interjúhoz »