Széchenyi 2020

Eredmények és
távlati célok

Magyarország fejlődése a cél

Minden korábbi elképzelést felülmúló eredménnyel zárja hazánk a 2007–2013-as EU-s pénzügyi ciklust, ugyanakkor sikerült Brüsszelben elérnünk, hogy a következő fejlesztési periódus a gazdaságélénkítés jegyében telhessen. Az elmúlt évek tapasztalatairól és az előttünk álló kihívásokról Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszterrel beszélgettünk.

2015. december 31-én minden szempontból véget ér a hét plusz két éves, 2007–2013-as fejlesztési ciklus. Hogyan tekint vissza rá?

Sikeresnek mondhatjuk, hiszen a rendelkezésre álló forrásokat 100 százalékban lehívta Magyarország, ami nemzetközi összevetésben is kiemelkedő eredménynek számít. 9000 milliárd forintot fordítottunk fejlesztésekre, amiből olyan, társadalmi szinten is kiemelkedő jelentőségű területeken értünk el sikereket, mint az egészségügy, az oktatási-kulturális intézményrendszer vagy az úthálózat és a tömegközlekedési rendszer korszerűsítése. Hamis volna azonban csak a sikerekről beszélni. Nem szabad szőnyeg alá söpörnünk azt sem, hogy sok esetben olyan projektekbe öltünk tízmilliókat, amelyek hosszú távon nem szolgálták az ország érdekeit. A ciklus első felében egy alacsony hatékonyságú, de igen sok forrást felemésztő intézményrendszer koordinálta az uniós pénzek felhasználását, ami ráadásul számos és követhetetlen bürokratikus elvárással a pályázók életét is megkeserítette. Előbbire, a fejlesztési források felhasználási céljaira a kormány már nem gyakorolhatott érdemi hatást, az intézményrendszert azonban átalakítottuk.

Lázár János

Az előző kormányok rossz örökségét kellett tehát kezelnie a második és harmadik Orbán-kormánynak, de nem tűnik ez magyarázkodásnak, ha figyelembe vesszük, hogy a 9 év hosszabbik felében az Önök térfelén pattogott a labda?

2007-ben történelmi lehetőség előtt állt az ország, hiszen előtte soha nem látott mértékű fejlesztési forrással támogatta az Európai Unió hazánk felzárkózását. Minden azon múlt, hogy az akkori kormány milyen megállapodást köt Brüsszellel. A fejlesztési irányok a ciklus elején eldőltek, azokban később, 2010 után lényegi változást már nem lehetett elérni. A mi mozgásterünk behatárolt volt, ezért azt a célt tűztük ki, hogy a forrásvesztést kerüljük el, azaz még ha a célokon nem is tudunk változtatni, minden egyes eurót hívjunk le. Mielőtt azonban valaki azt mondaná, hogy ez a munka könnyebbik vége, érdemes felidézni, hogy 2013 nyarán az Európai Bizottság és a hazai üzleti élet meghatározó képviselői 25-30 százalékos forrásvesztést jósoltak, elég csupán az uniós szervezetek vagy az NFÜ korábbi vezetőinek, köztük Bajnai Gordonnak a nyilatkozatait visszaolvasnunk. Azt, hogy ez valóban reális is volt, leginkább a rossz fejlesztéspolitikai intézményrendszernek köszönhettük. Ezt lebontva a Miniszterelnökség 2013-ban azzal a feladattal vette át az uniós források felhasználásának koordinációs feladatait, hogy felgyorsítsa a kifizetéseket, ezáltal biztosítsa, hogy Magyarország teljes körűen felhasználja a számára nyitott pénzügyi kereteket. 2010 előtt heti 5 milliárd forint volt az uniós források kifizetése, 2010 és 2013 között 18,5 milliárd, a 2014-es és a 2015-ös évben ezt a forrásmennyiséget heti 39-40 milliárd forintra tudtuk emelni, az utóbbi időben pedig elértük, illetve meghaladtuk a heti 100 milliárd forintot.

2013-tól 25 százalékponttal növeltük egy év alatt a rendelkezésére álló támogatások kifizetési arányát, ami abban az évben 1700 milliárd, 2014-ben 1850 milliárd, 2015-ben pedig több mint 2350 milliárd forint volt. Az EU tagországainak nagyobbik felében nem centralizált a fejlesztéspolitikai intézményrendszer. Tényleg szükséges volt a hazai rendszer sok harc és kihívás vállalásával együttjáró átalakítása?

Az előző kormányoktól a fejlesztési célok mellett örököltünk egy olyan forráskoordinációs szervezetet, amely az uniós érdekeket képviselte a hazaiakkal szemben, a velejéig bürokratikusan működött, és ki kell mondanunk: a korrupció melegágyaként egy pályázatírásra és lobbitevékenységre, valamint a projektek járulékos költségeire, így a kommunikációra vagy a tanácsadásra szakosodott iparágat nevelt ki. Egy ilyen intézményrendszer átalakítása komoly érdekeket sértett, mi azonban úgy véltük: Magyarország nem teheti meg, hogy a fejlesztési források tanácsadók zsebeibe vándoroljanak vagy reklámcégeknél folyjanak szét, mert más uniós országokkal szemben komoly hátrányokat kell behoznia hazánknak. Azért, hogy a teljes forráslehívást elérjük, meg kellett küzdenünk itthon és Brüsszelben egyaránt. Több mint egy évig tartott az intézményrendszer átalakításának előkészítése, amit külön nehezített, hogy azzal egy időben hajtottuk végre a ciklus zárását is, és a források jelentős részét még le kellett hívnunk. A korábban részletezett eredmények alapján látható, az átalakítás minden harcot megért, mindez azonban nem jöhetett volna létre a fejlesztéspolitikai területen dolgozó munkatársak emberfeletti teljesítménye nélkül, akiknek mindannyian köszönettel tartozunk.

Valóban, az Európai Bizottsággal sok vitája volt Magyarországnak és személyesen Önnek is. Mik ezeknek a vitáknak a tanulságai és milyen eredményt tapasztalt?

Reálisan kell látnunk a helyünket és a szerepünket az európai országok sorában, azonban ez nem jelenti azt, hogy le kell hajtanunk a fejünket és mindent el kell fogadnunk. Számtalanszor tapasztalhattuk meg, hogy a fix pontok nem is olyan fixek, és a szabályokat, amik ránk oly kötelezően érvényesek, másokra máshogyan alkalmaznak az uniós döntéshozók. Ezt azonban mi nem hagyjuk. 2010 után Brüsszel egy érdekeiért kiálló és aktívan küzdő Magyarországgal nézett szembe, az elmúlt évek pedig számos konfliktust hoztak, amelyek száma a jövőben sem fog csökkenni. Sokan támadtak és támadnak ezért minket – részben Brüsszel köpenye alól –, de az eredmények minket igazolnak. Elértük a teljes forráslehívást és mind a 10 új operatív programot elfogadta az Unió a 2014–2020-as időszakra, a fejlesztés középpontjába pedig a szökőkutak és kilátók építése helyett azt helyeztük, amire a leginkább szükségünk van: a gazdaság élénkítését.

A hazai GDP alakulásában jelentős szerepet játszottak az elmúlt években az uniós források. Jövőre, a 2007–2013-as időszak utáni első évben nem fognak hiányozni a brüsszeli pénzek?

Az előző kormány és 2007 után mi is történelmi felelősség előtt álltunk, amikor a 2014–2020 közötti fejlesztési ciklus operatív programjairól, azaz lényegében a fejlesztési források felhasználásának céljairól tárgyaltunk Brüsszellel. Az első helyre a gazdaságélénkítést tettük, és sikerült elérnünk, hogy a rendelkezésre álló források 60 százalékát a kis- és közepes vállalkozások támogatására tudjuk fordítani, amire az előző kormány 16 százalékot ért el. Az előttünk álló években ez 4-5 ezer milliárd forintot jelent a kkv-szektor számára, ami megerősíti és felkészíti a gazdaságot a 2020 utáni időszakra, amikor várhatóan kevesebb fejlesztési forrás érkezik. Az uniós pénzeket mi nem felélni szeretnénk, hanem a gazdaság élénkítésén keresztül a saját jövőnkbe fektetjük.

A Miniszterelnökség számos fontos, stratégiai területet visz a kormányban. Változik az előző ciklus zárásával a fejlesztéspolitika súlya?

Amennyiben változik, csak még hangsúlyosabb lesz. A hazai fejlesztések 90 százaléka az uniós forrásokon alapul, azon dolgozunk, hogy ezt a lehető legmagasabb hatásfokkal és a legeredményesebben használjuk fel Magyarország fejlődése érdekében.

További interjúk


Pogátsa Zoltán

Fejlődni, emberi erőforrással

Pogátsa Zoltán közgazdásszal az elmúlt pénzügyi ciklus tanulságairól, a gazdaságszerkezet hézagairól és a jövőbeni lehetőségekről beszélgettünk.

Tovább az interjúhoz »

László Csaba

Sikeresen zártuk az első ciklust

Az első uniós pénzügyi ciklus forrásainak 100%-os lehívásával Magyarország az egyik legjobb pozícióban zárta a 2007–2013-as időszakot. A most lezáruló időszak eredményeiről, valamint a 2014-től 2020-ig tartó következő ciklus kihívásairól és a prioritásokról beszélgettünk László Csabával, a KPMG szenior partnerével, a tanácsadási üzletág vezetőjével.

Tovább az interjúhoz »