Széchenyi 2020

Eredmények és
távlati célok

Mit ért el Európa?

A 2007-2013-as pénzügyi ciklus komoly kihívásokat állított az EU elé, részben a gazdasági válság miatt, részben pedig azért, mert az addig 15 tagú szervezethez további 10 ország csatlakozott.

A legfontosabb közös célok

A ciklus közös politikájának és céljainak megvalósítására szánt költségvetése addig soha nem látott összeget, 265 billió forintot tett ki.
A fenntartható növekedés érdekében az EU egyrészt a versenyképesség növelésére és a foglalkoztatottság javítására (munkahelyek teremtésére, oktatásra, képzésre, kutatásokra, illetve technológiai fejlesztésekre), másrészt pedig az EU-n belüli összetartás megteremtésére összpontosított. A mezőgazdasági ágazat fejlődését célzó intézkedések esetén nagyon fontos volt, hogy azok összhangban legyenek a természeti értékek megőrzését célzó törekvésekkel. Különböző regionális és helyi kezdeményezéseken keresztül a határokon átnyúló együttműködések részesültek támogatásban. Az uniós polgárok jólétének biztosítása érdekében pedig kiemelten fontos ügyekként jelentek meg a bel- és igazságügyek, illetve az európai kultúra és sokszínűség megőrzésére tett erőfeszítések. A 2007–2013-as uniós ciklus legfontosabb és legátfogóbb célkitűzése – az elmaradott régiók felzárkóztatása – a szervezet 17 tagállamát, azoknak 84 régióját érintette. Ezeken a területeken élt ekkor az EU teljes lakosságának mintegy harmada, több mint 154 millió fő.

A nem várt körülmény

A 2007–2013-as költségvetési időszak elején Európa gazdasága stabilan növekedett – ennek a folyamatnak azonban véget vetett a 2008-as gazdasági világválság. A munkanélküliség számos országban több évtizedes negatív rekordokat döntött meg, az államok adósságai pedig drasztikus növekedésnek indultak. Mindez az uniós támogatásokban és fejlesztésekben is leképeződött: Kelet-Európa országaiban például a visszaesés elérte a 30 százalékot. A hét évre kidolgozott rendszert menet közben kellett újragondolni, hiszen céljai már nem valósulhattak meg az eredeti elképzelések szerint. Ez mind az EU, mind a tagállamok részéről nagy kihívást és gyors, határozott döntéseket igényelt.

Különös hangsúlyt kaptak az elmaradott régiók és tagállamok felzárkózását szolgáló kezdeményezések, amelyek a bővítéssel váltak igazán fontossá: az akkor újonnan csatlakozó országok régióinak nagy része kevésbé fejlettnek minősül.

Az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve, hogy a helyi kérdésekről a helyiek rendelkezzenek: minden döntést a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, hiszen ott élnek az adott ügyre legnagyobb rálátással bíró emberek. Magasabb döntési szint csak akkor működhet közre a helyi kérdések megoldásában, ha az alacsonyabb szint nem tud megfelelő eredményt elérni.